Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zsáka története

Első, írásos említése 1214-ben Ysowlaka néven a Váradi Regestrum-ból ismert. A középkor folyamán az Izsákai  család birtokolta, itt volt uradalmuk központja. a XV. században épített udvarházukat 1540-re megerődítették, a későbbi tulajdonosok 1590-re várrá építették ki. A zsákai vár legfőbb erőssége a települést és a várat körülvevő nádas-mocsár volt.

A kettős királyválasztáskor 1526-ban Bihar vármegye János Zsigmondé lett, azonban Zsáka és vára a Ferdinánd-párti tulajdonos, Izsákai András által Ferdinánd kezébe került.

Zsáka, a zsákai vár nemzetközileg is ismertté vált, amikor 1566-ban János Zsigmond török segítséggel bevette a várat, erről a „gaztettről” több Bécsben, illetve Basel-ban megjelent röplap tájékoztatta az európai közvéleményt.

Zsáka ezután az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott, részt vett a szabadságharcainkban.

1617-ben Bethlen Gábor fejedelem a zsákai várat és uradalmat Rhédey Ferencnek (1560 körül-1621) – aki korábban Bocskai István egyik hadvezére is volt – adományozza. 

Zsákának és várának a 16-17. század volt a fénykora, mezővárosként (oppidum), sőt városként is (civitas) említették. A falu a környező településekkel együtt már korán elfogadta a reformációt.

Református egyháza a Rhédey család és leszármazottai, valamint a helybeli módosabb lakosok bőkezű támogatását élvezve, máig hatóan meghatározta Zsáka közéletét és Nagyvárad 1660-ban történt elvesztése után Debrecenhez kötötte.

A török kiűzése, az Erdélyi Fejedelemség megszűnése és a Rákóczi szabadságharc leverése után a Rhédey család csak 1732-ben tudta visszaszerezni birtokait. A zsákai birtok egészen gróf Rhédey Gábor 1897-ben bekövetkezett haláláig a sajátjuk, illetve 1945-ig a leányági leszármazottaké maradt.

Zsákára a 18. század első felében ortodox román zselléreket telepítettek. A románság általában a lakosság egynegyedét tette ki, napjainkban már nem mutatható ki ez az arány.

Az akkori jobbágyfalu a határ száraz részén földműveléssel és állattartással, a vizes részeken nádlással, gyékényezéssel, állattartással, illetve halászattal és vadászattal foglalkozott. A 19. század második felében végrehajtott lecsapolás fellendítette a földművelést, háttérbe szorította az állattartást, a „régmúlt vizes világát” felszámolta.

Az 1848-49-es szabadságharcban a lakosság nagy számban és nagy lelkesedéssel vett részt, a későbbiekben az agrárszocialista mozgalom is éreztette hatását.

Az első világháború 72 áldozatot követelt a falutól. A falu életére nagy csapás volt a trianoni békediktátum, - megfosztva Nagyváradtól, történelmi és természetes központjától - erősen hátrányos helyzetű település lett.

A két világháború között a falu közélete megerősödött, a gazdasági bajok azonban nagyon éreztették hatásukat.

A második világháború – a zsidókat is beleértve – 74 áldozatot követelt, a község gazdaságilag teljesen tönkrement.

Döntő változás volt a nagybirtokrendszer felszámolása, a földreform. A kibontakozást az 1948-ban kezdődött kollektivizálás nem tette lehetővé.

A diktatúra évei alatt a telepűlésfejlesztés az alapvető létesítményekkel többé-kevésbé törlesztett régi adósságából.

Nagy jelentőségű volt 1952-ben a falu villamosítása, új iskola és egészségügyi intézmények épültek. Törpevízmű, gáz- és csatornahálózat épült. Az iparosítás azonban elkerülte Zsákát.

Jó ötven év után 1989-ben, a rendszerváltozással következett be a remélt demokratikus kibontakozás.